A napkeleti bölcsek hódolnak a Megváltó előtt (Szent Jakab templom, bélletes kapu)

A napkeleti bölcsek hódolnak a Megváltó előtt (Szent Jakab templom, bélletes kapu)

Lébényi Szent Jakab templom - a Hely, ahol megpihenhet a lelked, s erőt meríthet a földi élet zarándokútjához.

 

A Szent Jakab zarándokúttal kapcsolatos Közleményünk itt.

Keresztény reménység és New Age

Szabó Ferenc jezsuita atya írása az emberi jövőről, a keresztény reménységről, és a New Age-ről

Milyen jövő vár az emberiségre?

„Jönnek a barbárok!” Ferenc pápa: a migránsjelenség: az „idők jele”.  - Szent Ágoston történelemteológiája ( Az Isten városa): A Jó és a Rossz küzdelme a történelemben. -Világvég-jóslatok:millenarizmus régen és most: evilági messianizmus, modern utópiák (marxizmus - E. Bloch),. – A harmadik évezred világképe. (László Ervin: Kozmikus kapcsolatok). - Új korszak? (New Age).- Válasz a kihívásokra: „Jézus Krisztus, az élő víz hordozója” (Vatikáni dokumentum).

Megrendítő történeti események a barbárok pusztítása, természeti katasztrófák (földrengés, pestis), újabban egy atomháború! fenyegetése, de egyáltalán  a modern tudomány hihetetlen gyors fejlődése is felveti a kérdést: Milyen jövő vár az emberiségre? Hová vezet a technikai fejlődés etika nélkül, meddig tarthatja kezében a világfejlődést a hatalmára büszke posztmodern ember?Szabó Ferenc jezsuita

Jelenleg 1-2 percre vagyunk éjféltől, azaz a globális apokalipszistől,  olvasom a facebookon.[1]

Nem bulvárlapban, hanem a HVG-ben olvastam jan. 31-én Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök nyilatkozatát, amely eredetileg a Time amerikai hetilapban jelent meg[2]: - A politikusok és a katonai vezetők egyre harcosabb nyilatkozatokat tesznek, miközben a védelmi katonai doktrínák is egy veszélyesebbek lesznek, és a kommentátorok és a többi tévés személyiség is csatlakozik a harcias hangú kórushoz. „A világ vezetőinek az ENSZ-ben kellene megállapodniuk az új nukleáris fenyegetés elhárításának a módjáról. A kezdeményezést Vlagyimir Putyin orosz és Donald Trump amerikai elnöktől várom, hiszen ez a két állam birtokolja az atomfegyverek kilencven százalékát és ezért különleges felelősséggel tartoznak a világ sorsáért” – írta a volt szovjet államfő

Gorbacsov figyelmeztetése egy nappal az után hangzott el, hogy a világra leselkedő veszély nagyságát szimbolizáló „végítélet órán” az éjfélhez harminc másodperccel közelebb állították a mutatókat. „Nőtt annak a veszélye, hogy engedélyezetlen, nem szándékos nukleáris csapásváltás alakuljon ki az USA és Oroszország között” – indokolták döntésüket az órát állító tudósok.[3]

Napjainkban egy másik világjelenség is világvégi hangulatot kelt, közelebbről fenyeget bennünket: a migránsok tömegei árasztják el Európát. E történelmi fordulat  a népvándorlás korát idézi pusztításaival, ami Szent Ágostont is megrendítette az 5. század elején. A hívők – Ferenc pápával -  a Gondviselés szándékait fürkészik és  az idők jelének tekintik a jelenséget.

A migránsjelenséget több szempontból lehet elemezni.. Én most mint teológus a Gondviselés szándékát fürkészve - visszahajolok az V. századba, Szent Ágostonhoz (354-430). 410. augusztus 24-én Alarik vizigót király harcosai elfoglalták el Rómát, elözönlötték az „Örök Várost”, amely 800 évvel Brennus gall vezér betörése után újra áldozatul esett a barbár hadak pusztításának. Alarik harcosai azonnal megkezdték a fosztogatást, feltörték a császárok sírjait, kifosztották a templomokat és mérhetetlen zsákmányt szereztek. Mivel az Örök Várost ebben az időben – az ostromok eredményeként – rendkívül súlyos éhínség sújtotta, a gótok „csak” három napig dúltak Rómában, majd Dél-Itáliába vonultak, hogy Szicíliából és Afrika partvidékéről élelmet szerezzenek maguknak.

A barbárok betörése az Örök Városba arra sarkallta Szent Ágostont, hogy megírja De Civitate Dei (Isten városa) c. történelemteológiai művét. Az egyházatya mintegy tizenöt évig dolgozott monumentális művén. A huszonkét könyvből álló munkában Ágoston a pogány és a szent történelem (Biblia) eseményeinek felvonultatására, értelmezésére, a pogány filozófusok nézeteinek tárgyalására és cáfolatára is vállalkozik. Bibliai, történeti, filozófiai és irodalmi elemzésekkel kibontja azt a tételt, hogy két „civitas”=város, tábor: Isten városa és a Sátán városa a jelen világban elválaszthatatlanul együtt létezik, noha eltérő az eredetük és más lesz a végső sorsuk is.[4]

Szent Ágoston az evilági „város” (=„tábor”) eredetét a lázadó angyalok bukására, illetve az eredeti bűnre vezeti vissza. A De Civitate Dei  XIV. könyvében fogalmazza meg és fejti ki a két szeretet tanát: „Két civitas-t alkotott a két szeretet: a földit, az Isten megvetéséig eljutó önszeretet és a mennyeit, az önmegvetésig elérkező istenszeretet.” (XIV, 28). A  Isten és Sátán  „városa”, az igazságés a hazugság, a hit és a hitetlenség, a hűség és hűtlenség „városa” között folyik a harc a történelem során. Amíg a világ fennáll, e két város polgárai mégis valamiféle egymásrautaltságban élnek. Teljesen nem lehet szétválasztani a kettő polgárait.

 Ágoston mindjárt műve elején kifejti: a jó és a rossz sors a jó és gonosz emberekkel többnyire azonos szokott lenni. A gondviselő, irgalmas Isten naponta felkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt (Mt 5,45) Isten türelme bűnbánatra, megtérésre hívja a gonoszokat: ha pedig nem térnek meg, ha megátalkodnak, a végítélet napján Isten haragja sújtja őket (vö. Róm 2, 4-6) Végül a jók megkapják jutalmukat - a jelen próbatétel után. „A jó ember az ideiglenes javakban nem bizakodik, sem a bajok által magát megtörni nem engedi.”

Haladó mai teológusok bírálják Szent Ágoston bibliamagyarázatát és teológiájának bizonyos pontjait (predesztináció, eredeti bűn): erkölcstani pesszimizmusa és a végítélet értelmezése (üdvösség – kárhozat) még ifjúkori manicheizmusa („massa  damnata”) vonásait őrzi. Mégis az afrikai egyházatya alakját/életművét hívők és nem hívők - joggal - a történelem legnagyobb gondolkodói közé sorolják. A „két város” alapmeglátása vitathatatlan: a Jó és a Rossz, a Igazság és a Hazugság, a szeretet és az önzés küzdelme végigvonul a történelmen.  

A kiváló Szent Ágoston-szakértő, Agostino Trapé[5] megutatja, hogy a nagy mű alapgondolata már szerepel Ágoston korábbi műveiben is, és hogy lényegében megtalálható a Szentírásban is. Hippó püspöke már túlhalad a manicheusok metafizikai (léttani) dualizmusán, minthogy ő a szentírási etikai és eszkatológiai dualizmust vallja és tanítja.[6] Vagyis a teremtett világ jó, a rossz erkölcsi kategória, a lázadó teremtményi szabadság vezette be a az erkölcsi rosszat, a bűnt a történelembe, amely a keresztények számára lényegében az üdvösségtörténet. A jó és a rossz, az igazság és a hazugság, az emberszeretet és a gőgös önszeretet szétválasztása az utolsó ítéleten történik. Ágoston, amikor kifejti az üdvösségtörténetet, főképpen a kezdetre (teremtés) és a végre (ítélet, örök boldogság) irányítja figyelmet, vitatkozva a pogány filozófusokkal. (Vö. De Civ. Dei I, 8, 2 ; XII, 17 2; XVIII, 51,2; XIX, 13; XXII, 30,5).

Hangsúlyoznunk kell P. Trapéval (i.m. 207-208):”A két város eszméje misztikus megfogalmazású (Civ. Dei XV, 1, 1), vagyis szellemi, eszmei síkú. Kétségtelenül, hogy ez érvényesül a történelemben, ahol csak a jó és a rossz ereje működik, ám mégis nagy tévedés lenne az egyiket az egyházzal, a másikat pedig az állammal azonosítani. A földi egyház mint intézmény az Isten városa értékeinek hordozója, csakhogy benne nem mindenki tartozik ehhez a városhoz, így az azonosítást is csak bizonyos szempont szerint lehet megtenni – amit Ágoston gyakran meg is tesz. Ez a szellemi és eszktologikus értelmezése, és ilyen értelemben az Egyház csak a kiválasztottakat és a kiválasztottak összességét foglalja magába. Még kevésbé lehetne azonosítani az államot az ördög városával. Az állam a szerző szerint nem  bűn szüleménye, még ha egynémely megnyilvánulása vagy feladata – mint például a kényszerítés – a bűnökhöz is kötődik.” Az állam mint civitas az ember közösségi természetéből ered, megvannak a saját feladatai és javai. Gondoskodásával főleg a békét kell biztosítania, amelynek javát a mennyei város is élvezi.

Millenarizmusok és utópiák

Szent Ágostonnal a keresztény hagyomány a végről, az úrjövetről és az ítéletről szólva természetesen a Bibliára hivatkozik: a páli levelekre (Tesszalonikai levelek), az evangéliumokra, főleg pedig  a Titkos Jelenések könyvére.

A Bibliától a középkorban kibontakozott millenarizmuson [7] át az újkori utópiákig és szektákig a történelem értelme, az emberiség jövője, végső kimenetele (utolsó ítélet) mindig foglakoztatta a gondolkodó lényeket. A mai posztmodern világ célvesztettsége, a hagyományos értékeket és intézményeket megkérdőjelező, feloldó, „likvid” világnézete is kihívás, hogy keressük az emberi reménység indokait.

Az ’ezeréves birodalom’ (Jel 20, 1-6) eszméje elbűvölte az embereket, de sok szerencsétlenséget is okozott.[8]

A hiedelem visszanyúlik a Jelenések egyik képéhez (20,1-6). Miután Jézus legyőzte a gonoszság hatalmát jelképező két vadállatot és követőiket, egy angyal ezer évre megbilincseli és a mélységbe veti az ördögöt, hogy ne árthasson az igazaknak. A vértanúk lelkei előjönnek és Krisztussal együtt uralkodnak mint Isten és Krisztus papjai. Ez az első föltámadás, és aki részesül benne, annak nem árt a második halál. A többi halott még nem támad föl. Ezer esztendő múltán a Sátánt szabadon engedik, és újra harcra indítja a népeket Krisztus ellen, de Isten örökre megfosztja hatalmától (20,7-10). Ezután következik az ált. föltámadás és a világítélet (20,11-15)[9]

Millenarizmus: Joachim de  Flore öröksége

Joachim de Flore (Gioacchino da Fiore) (1130-1202) calabriai ciszterci szerzetes millenarista  elképzelése  a történelmet három korszakra osztotta: az Atya és a Fiú (Krisztus) uralma után következik a Szentléleké, amely a világ végéig tart.  

Henri de Lubac ( 1896-1991) jezsuita teológus, exegéta és szellemtörténész,  hosszú előkészület után tette közzé kétkötetes munkáját  Joachim de Flore  ciszterci szerzetes, rendalapító örökségéről.[10] A középkori szerzetes rejtélyes alakja és életműve a történészeik exegéták, filozófusok  és teológusok végeláthatatlan tömegét foglalkoztatta a mai napig. A fiatal protestáns teológus, J. Moltmann egy K. Barthnak írt levelében – némi túlzással  kijelentette: „Ma Joachim a Fiore aktuálisabb, mint Szent Ágoston.”

Joachim, a középkori eretnek szerzetes, pápák barátja - részben Szent Pál és az egyházatyák nyomán -  a három isteni Személy korszakait különböztette meg az üdvtörténeten, aki élesen bírálta a korabeli egyház-szervezetet és a reformot sürgette, nagy megújulási mozgalmak elindítója volt. A Teremtő Atya és megváltó Krisztus kora után következik harmadik, a Szentlélek uralma, amikor az intézményes egyház helyébe a „misztikus”, új Egyház lép. Ez a különféleképpen értelmezett új spirituális mozgalom számos, többé-kevésbé eretnek és forradalmi eszméket hirdető követőre talált a századok folyamán. Különböző hitű misztikusok, protestáns reformátorok, szekták, rózsa-keresztesek, szabadkőművesek, felvilágosultak és okkultista csoportok, romantikus német filozófusok és ezotérikus marxisták (E. Bloch), sőt a Harmadik birodalom ideológusai is vettek át elemeket Joachim örökségéből.

Joachim  az ’ezeréves országot’ úgy magyarázta, mint a Szentlélek uralmát, s ezzel együtt az evangéliumot  is spirituális (pneumatológiai) értelemben fejtette ki. Úgy gondolta, hogy az evangélium igazi megvalósítása még ezután következik.

Az „ezeréves birodalom”-nak számtalan értelmezése született a történelem során egészen mai szektákig.  A keresztények békebirodalmat vártak, a rómaiak aranykort, a modern emberek a történelem végét.  Az üdvtörténeti millenarizmus szekularizált formája a modern haladáshit (a marxi messianizmus) és az újkori utópiák.

Utópiák és hamis jövőképek

Az „utópia” kifejezés az 1935-ben szentté avatott Mórus Tamás angol kancellár

Utópia c. latin művére utal (1518).  A XVI. század hívő humanistája, akit lefejeztek, mert nem ismerte el a király lelki hatalmát, említett művében leírt egy ideális szigetet: ez a „sehol-ország” – a görög szóképzésből: ou-topos. Utópia=a tökéletes hely a megálmodott jövőben. Mórus műve elindítja az utópisztikus irodalmat, azoknak a képzelődését, akik a tökélete társadalom eljöveteléről álmodoztak.

Ide tartozott a bibliai messianizmustól ihletett marxi messianizmus is. A zsidó Marx Károly átvette a hegeli dialektikát, azt materializmusába gyúrta, de megőrizte Hegel végzethitét; elgondolása szerint az emberiség útja ellenmondásokon keresztül vezet a végső győzelemhez,  - a forradalom után – a termelési folyamatok átalakulásán keresztül. A szintén zsidó Martin Buber perszonalista filozófus szerint  a marxizmusban és a különböző utópisztikus szocializmusokban a vallásos eszkatológia szekularizálásával állunk szemben.[11]  A zsidó-keresztén eszkatológiát (a végső időkkel foglalkozó teológiát) a teljes szekularizmus (ateizmus) megfosztotta erejétől: ez az erő a francia forradalom idejétől a „haladás-hitbe” és az utópiákba ment át.[12]

Az első világháború végén tette közzé az ezoterikus marxista filozófus, Ernst Bloch Az utópia szelleme c. könyvét, amely kidomborítja az utópia pozitív szempontját: ismeretelméleti és ontológiai értéke van a filozófiában, sőt az ember gyakorlati cselekvéséhez is indítást ad: „Embernek lenni annyi, mint utópiával rendelkezni.” Az ember szükségképpen a jövőbe tekint, tervez, konkrétan elképzeli a jövőt, tehát utópiát alkot: megalkotja az eszményi társadalom képét. A két háború között Bloch – miután a hitlerizmus elől az USA-ba menekült, megírta A reménység elve (Das Prinzip Hoffnung) c., öt részből álló monográfiáját, amely 1954-1959 között jelent meg Kelet-Németországban.

E. Bloch tehát, aki (a fiatal Lukács György barátja volt) a hit nélküli „remény-elvet” (Prinzip Hoffnung) elemezve  átveszi a keresztény eszkatológia bizonyos fogalmait. Szerinte az ember csak a jövőben, a végső újban találja meg önmagát, „hazáját”. Az ember most még elidegenedett, belső szakadás jellemzi; ezen túl kell jutnia, hogy megtalálja önazonosságát. A jövő végtelen lehetőségei még nyitva állnak előtte. Az emberben és a világban az autentikus még várat magára, a bukás félelmével és a siker reményével.

 Bloch átveszi a Marxot is ihlető Feuerbach gondolatát: „homo homini deus”(maga az ember az ember istene), aki a testi szerelem én-te viszonyára utalt, de átalakítja az eszmét bibliai csengést adva a szavaknak: a jelenlegi ember istene a jövő még rejtőzködő embere, homo absconditusa. Ez az „isten” még nem létezik, még megvalósítandó. Amikor majd megszűnik az ember ontológiai elidegenedettsége, szétszakítottsága, amikor majd véglegesen egybeesik énjével, és amikor a „sikerült identitás hazájában” megszűnik az én és a világ ontológiai különbsége, akkor majd megszűnik a vallás, mint reménység, mert beteljesül.[13]

De a ’reménység-elv’ hiú reménykedés, hacsak nem fogadjuk el  - a keresztény hittel – az élő Istent, aki abszolút jövőt ígér, ha nem hiszünk Jézus Krisztusban, aki meghalt bűneinkért és feltámadt üdvösségünkre, hogy megszabadítson a bűntől és a haláltól. Ezt fejti ki a keresztény eszkatológia keretében a reménység-teológia. (Erre egy adásban visszatérek.)

A harmadik évezred világképe (László Ervin)

Thomas Kuhn nyomán[14] ma paradigmaváltásról beszélnek a tudományos gondolkodásban, továbbá a gazdasági-politikai életben, ahol az intézmények ütköznek az ellentétes értelmezések szerint.

László Ervin nemzetközileg elismert kutató, Kozmikus kapcsolatok (Magyar Könyvklub, Bp. 1996) c. könyvében (alcíme szerint) a harmadik évezred világképét vázolja fel. Szakszerűen és mégis közérthetően írja le  - ismertetve az egymást követő tudományos vívmányokat és  teóriákat – a világegyetem fejlődését az ősrobbanástól napjainkig. De utána művészi tehetséggel (eredetileg zongoraművésznek indult) és szárnyaló fantáziával előadja a jövőben világot formáló paradigmáját az „ötödik mezőről” (pszi-mező). Az elektromágneses, a gravitációs, az erős és a gyenge erők mellett - elmélete szerint – létezik a pszi-mező, amely összefüggéseket teremt anyagi és szellemi, múltbeli és jövőbeli események között.

László Ervin az evolúció értelmezésében lényegében elfogadja (tudományos adatokkal alátámasztja)Teilhard de Chardin  meglátását, a centro-komplexitás/tudat növekedésének „paraméterét”. A végkövetkeztetés víziója a világegyetem tudatosságáról megejtő. László - Teilhard víziójára is utalva, aki szerint a nooszférában (szellem szférájában) folytatódik az evolúció, a planetáris tudat kialakulása - a kozmikus kapcsolatok hálózatáról ezeket írja :

„A másokkal és a világegyetem többi részével összekötő finom kapcsolataink azzal vigasztalhatnak bennünket, hogy létezésünk nem múló valami, hanem része egy folyamatnak, amely átfogja egész életünk összes élményét, és beépíti őket saját kibontakozásának elemeiként. (...) A tudomány mai fejlődésében egy ősi megérzés kap tapasztalati, sőt kísérleti megerősítést: egyedi tudatunk bizonyos értelemben halhatatlan. Korábbi életek emlékei így többé már nem rémképek: valódi információk egy megosztott tudatmezőből. Érzéseink, gondolataink és érzékeléseink folyamatosan rögzítődnek és megőrződnek egy kozmikus információtárban. Halhatatlanságunk abból fakad, hogy részei vagyunk e tárnak: részei az emlékező és önteremtő világmindenségnek.” (215-217).

Fejlődő világegyetem

Számomra László Ervin könyve legfőbb tanulsága: az evolúció a nagyobb szellem felé ívelő, értelmes világfejlődés nem lehet a véletlen és szükségszerűség játékának eredménye, ahogy egyes materialista tudósok állították. Pl. a Nobel-díjas Jacques Monod, aki végül is a mítosznál köt ki. (Camus könyvét, Sziszüphosz mítoszá-t idézi könyve végén.) Világképe világos cáfolata a materializmusnak is. Szerinte nincs ’abszolút anyag’, csupán abszolút anyagteremtő energiamező.” (199) „A világmindenség olyan, mint egy úszó jéghegyekkel teli végtelen óceán. A kozmikus óceán betölti a teret és az időt – és minden dolognak alapja.” (201) De a mi filozófiánk szerint a Teremtőt kizáró „önteremtés” metafizikailag elfogadhatatlan, hacsak a „teremtős felfejlődést” (Bergson) nem úgy értelmezzük, mint a jezsuita tudós, Teilhard de Chardin: Az evolúció a Teremtés (Isten létet adó tevékenységének) kifejeződése a térben és az időben. Karl Rahner német jezsuita teológus ezt még pontosította: az evolúcióban önfelülmúlás (Selbstüberbietung) történik, ahol a léttöbblet minden pillanatban  a  transzcendens okságtól, a Teremtőtől függ. (Májusi előadásomban még visszatérek Teilhard víziójára.)

 László Ervin átfogó kozmikus világképe messze áll a jezsuita tudós, Teilhard de chardin személyes világegyetemétől, még ha van is benne jó meglátás a kozmikus kapcsolatokról. Alapjában véve azonban panteizmus: nincs személyes halhatatlanság és személyes kapcsolat a teremtő és  (Krisztus által) üdvözítő személyes Istennel. Az „ötödik mező” elmélete megkérdőjelezhető mind tudományos, mind teológiai szempontból.

Posztmodern kihívás: Új korszak ? (New Age)

László Ervin elmélete több ponton érintkezik a New Age összetett, eklektikus irányával: pl. alapot ad a „holisztikus medicina” művelőinek, vagy bizonyos elemeket átvesz a keleti vallásokból (tao, kozmikus tánc), ahogy ezt az „Új Kor” hívei teszik.

E “mozgalom" követői is gyakran hivatkoznak Teilhard de Chardin jezsuita tudós  gondolkodó eszméire. Valójában azonban Teilhard egyáltalán nem tekinthető e meglehetősen “vegyes" ideológia előkészítőjének, amint azt Thomas Broch német filozófus, Teilhard-kutató kimutatta.[15] Sajnos, a New Age nem tesz jó szolgálatot Teilhard eszmevilágának, mert mindent összekavar. A New Age követői Teilhard gondolataiból, meglátásaiból  leginkább a “misztikus", költői, meghatározatlan intuíciókat veszi át, homályban hagyva a jezsuita teljes krisztusi hitét és átfogó katolikus vízióját.

Lássuk most közelebbről az Új Korszak ideológiáját!

Az ún. New Age (Új Korszak, Vízöntő-kor = Aquariusz-kor ) nevű “mozgalom" vagy lelki-szellemi áramlat  a 60-as és 70-es években kezdett kibontakozni az Egyesült Államokban. Egyik “alapítója" a bécsi születésű elméleti fizikus, Fritjof Capra, aki szerint a mozgalom később “válogatós", eklektikus lett, jelentésváltozáson esett át, és ma már általában negatív töltése van: a szubjektív, apokaliptikus, a társadalmi feladatokat elhanyagoló “miszticizmus" kapcsolódik hozzá. Pedig Capra szerint fő feladata az lett volna, hogy integrálja a politikai-társadalmi-környezetvédelmi mozgalmakat, a nukleáris háború ellen küzdő pacifistákat és feministákat is.

Mindazok, akik ezt az új korszakot hirdetik és ígérik, úgy vélik, hogy a “most végződő, vagy már bevégződött Halak kora egybeesik a kereszténység 2000 évével", annyit jelentene, hogy az új korszak nemcsak asztrológiai korszakváltás, hanem egybeesik a kereszténység végével, felváltja azt. Ezek szerint a szótár négy lehetséges meghatározása közül a legmegfelelőbb “az eddigit felváltó másik" lenne. Ezért nem lehetünk vele szemben közömbösek, hisz hitünk radikális kiselejtezéséről van szó.

A New Age-nek kapcsolódási pontjai vannak más új vallási, okkult és ezoterikus mozgalmakkal, jelenségekkel: sátánizmus, boszorkányság, mágia, asztrológia, teozófia és antropozófia, a lélekvándorlás hiedelme.[16]  Végső soron a New Age egy bizonyos filozófiai világnézet (ha ez nincs is rendszeresen kidolgozva): az egyénről és a mindenségről, a világ (a kozmosz és az emberek) fejlődéséről.  Mondhatnám pótvallás, amely isteni energia processzusáról szól: beépít bizonyos elemeket a keleti vallásokból és mítoszokból, és keresi a személyen túli tapasztalatot.

A mai szellemi zűrzavarban, a szellemi pluralizmus és a különféle ideológiák, mozgalmak, hamis reményekkel kecsegtető utópiák idején a keresztény hívőknek ébereknek kell lenniük: szükség van a “szellemek megkülönböztetésére", amit Szent Pál (1Kor 12,10) nyomán Loyolai Szent Ignác is ajánl a Lelkigyakorlatokban. Az üdvöt és gyógyulást, evilági megváltást ígérő pótvallásokban és tudományos köntösben jelentkező mágikus vagy okkult tanokban, jelenségekben meg kell látnunk a hamisságot, a félrevezető hiedelmeket vagy egyenesen szemfényvesztő varázslatokat, de azt is észre kell vennünk, hogy van bennük néha pozitív mozzanat is, illetve feltárják az emberi szellem és szív Isten iránti vágyát, és bizonyos új vallások esetleg elvezethetnek a transzcendencia küszöbéhez.

Itt felhívom a figyelmet egy jól dokumentált vatikáni kiadványra. A Kultúra és a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa), a Népek Evangelizációjának Kongregációja és a Keresztény Egység Pápai Tanácsa összeállította a keresztény reflexiót a New Age-ről: „Jézus Krisztus, a z élő víz hordozója.”[17]. A füzet gondolatait elsősorban a lelkipásztorkodásban dolgozóknak kínálják fel, hogy ezáltal jobban meg tudják magyarázni, miben tér el a New Age mozgalom a keresztény hittől. „Arra próbáljuk rávenni az olvasót, hogy vessen számot azzal, ahogyan a New Age vallásosság megcélozza a mai ember spirituális éhségét. Fel kell ismernünk: a New Age vallásosság részben azért gyakorol lenyűgöző vonzást egyes keresztényekre, mert saját keresztény közösségeikben nem figyeltek eléggé azokra a témákra, amelyek pedig valójában megvannak a katolikus hit egészében. Ilyenek például: az ember lelki életének fontossága és ennek az élet egészébe történő integrálása, az élet értelmének keresése, az ember és a teremtés kapcsolata, a személyes és társadalmi átalakulás utáni vágy és az emberiség racionalista és materialista szemléletének elutasítása.”

Az első két fejezet a New Age-et mint sokszínű kulturális irányzatot mutatja be, és alapvető gondolatainak elemzését nyújtja. A 3. fejezettől kezdve néhány támpontot kíván nyújtani a New Age és a keresztény üzenet összehasonlításához. Tesz néhány lelkipásztori jellegű javaslatot is. Akik jobban el kívánnak mélyedni a New Age tanulmányozásában, azok hasznos hivatkozásokat, bősége irodalmat találnak a függelékekben.

„II. János Pál pápa mondta az Egyesült Államok-beli püspökök egy

csoportjának: „A lelkipásztoroknak őszintén szembe kell nézniük a kérdéssel, hogy vajon elegendő figyelmet szenteltek-e annak a szomjúságnak, mely az emberi szívben áhítozik az ’élő víz’ után, amit egyedül Krisztus, a mi Megváltónk nyújthat (vö. Jn 4,7-13)?”

A dokumentum 4. fejezete – kérdés-feletek formájában - támpontokat ad a New Age és a keresztény hit ütközőpontjainak megkülönböztetéséhez. Itt csak felsorol ezeket a pontokat (a válaszok világosak az alternatívákból):

● Isten egy olyan lény, akivel kapcsolatba léphetünk, vagy valami olyasmi, amit felhasználhatunk, esetleg egy erő, amit igába foghatunk?

● Csak egy Jézus Krisztus van, vagy Krisztusok ezrei?

● Az ember: egyetlen egyetemes lény van, vagy sok egyén?

● Mi váltjuk meg magunkat, vagy a megváltás Isten ingyenes ajándéka?

● Az igazságot mi találjuk fel, vagy befogadjuk?

● Imádság és meditáció: magunkban beszélünk, vagy Istenhez?

● Engedünk a kísértésnek, hogy tagadjuk a bűnt, vagy elfogadjuk létezését?

● A szenvedés és a halál elutasítására vagy elfogadására kapunk bíztatást?

● A társadalmi elkötelezettségtől elhúzódni kell, vagy keresni lehetőségét?

● Jövőnket a csillagok rejtik, vagy közreműködhetünk épülésében?

„A felderengő New Age korában tökéletes, androgin lények fognak élni, akik teljesen uralják majd a természet kozmikus törvényeit. E forgatókönyv szerint a kereszténységet el kell törölni, hogy átadja természet kozmikus törvényeit. E forgatókönyv szerint a kereszténységet el kell törölni, hogy átadja helyét a globális vallásnak és az új világrendnek.[18]

A keresztények az éberség szüntelen állapotában vannak, és készen állnak az utolsó napokra, amikor Krisztus újra eljön. Az ő „New Age”-ük 2000 évvel ezelőtt kezdődött el Krisztussal, aki „nem más, mint a Názáreti Jézus, és Ő Isten megtestesült Igéje minden ember üdvösségéért”. Szentlelkének „jelenléte és tevékenysége nemcsak az egyes embert érinti, hanem a társadalmat és a történelmet is, a népeket, a kultúrákat, a vallásokat”. Valójában „mindannyiunknak az Atya Lelke az éltetője, akit a Fiú bőkezűen ajándékoz. Az utolsó időkben élünk. (Vö. II. János Pál: Redemporis missio, 1990, 6 és 28. pont.)

Egyrészt nyilvánvaló, hogy sok New Age-es gyakorlat a résztvevők számára – úgy tűnik – nem vet fel tanbeli kérdéseket, másrészt viszont tagadhatatlan, hogy maguk ezek a gyakorlatok, még ha közvetetten is, egy olyan felfogást sugallnak, amely befolyásolhatja a gondolkodást és a valóságnak egy egészen sajátos látásmódját idézheti elő. A New Age kétségtelenül létrehozza a maga atmoszféráját, és nehéz lehet megkülönböztetni az ártalmatlan dolgokat a megkérdőjelezendőktől.” (78-79)

A New Age mozgalom egyik képviselője nyomán II. János Pál is egy eleven és szemléletes képben a hagyományos vallásokat a katedrálisokhoz hasonlította, a New Age-et pedig egy világméretű vásárhoz. Akik a vallási kínálat világméretű piacán vásárolnak, azok számára a kereszténység vonzása először az egyház tagjainak tanúságtételében lesz érezhető, bizalmukban, higgadtságukban, türelmükben és derűjükben, a felebarát konkrét szeretetében, és mindez hitük gyümölcse, amelyet a hiteles személyes imádság táplál.

[1]  http://24.hu/kulfold/2017/01/26/percekre-vagyunk-az-atomfelhos-vilagvegetol/

[2] http://hvg.hu/vilag/20170128_Gorbacsov_A_harmadik_vilaghaboru_kuszoben_vagyunk

[3] A Végítélet vagy Ítéletnap Óráját 1947-ben hozta létre az atomfegyver miatt aggódó tudósok csoportja. ( Bulletin of the Atomic Scientists). Mára az óra állását nemcsak a nukleáris veszély, hanem a klímaváltozás, a biotechnológiai és mesterséges intelligencia változásai is módosítják. Eddig az óra 1953-ban állt legközelebb éjfélhez, akkor két perc választotta el a világot a végtől. Ugyanis ekkor döntött úgy az amerikai hadsereg, hogy hozzáadja az arzenáljához a hidrogénbombát.

[4]A mű elején pl. ezt olvassuk: a kereszténység előtt rosszabb dolgok is történtek (pl. Trója kirablásakor Júnó temploma nem védte meg a pogányokat úgy, mint most a keresztény templomok). A keresztényeknek nincs okuk panaszra: a gótok a túlvilágon megbűnhődnek majd, a földi javak elvesztésével nem vesztettek semmi fontosat, a megerőszakolt jámbor szüzek meg nem vesztették el a lelki tisztaságukat.

[5]Agostino Trapé,  Szent Ágoston, Szent István Társulat, Bp.1987, XXX. fej.: A két város.

3manicheizmus: iráni, buddhista és keresztény elemekből vegyített, szinkretista világvallás. - Alapítója Mani. Az ősi iráni vallásból merítette a ~t meghatározó dualizmust: két őselv, principium létezik: az örök és abszolút jóval szemben áll az örök és abszolút rossz, ennek képe a Világosság és a Sötétség. A két őselv harcban áll egymással. A sötétség a világosságból részecskéket ragad magához, ebből keletkezik a világ, mely sötétség és világosság keveréke. A világhoz tartozik az ember is, akinek lelke (világosság) a testhez (sötétség) van kötve (vö. gnoszticizmus). Hogy az embert ebből a rabságból megváltsa, Isten követeket küldött az emberekhez: Buddhát, Zoroasztert, Jézust és végül az igazi apostolt, Manit. (III. század)  - Mint az a Vallomásokból is kiderül, Ágoston, fiatal korában, mintegy kilenc évig manicheus volt.

[7]A „millenarizmus” latin eredetű szó: az Titkos Jelenések 20. fejezetében leírt ezeréves uralom különböző (szó szerinti?)  értelmezéseire utal. Krisztus és szentjeinek győzelméről és a sátán hatalmának megsemmisítéséről van itt szó: a feltámadott boldogok Krisztussal ezer esztendeig uralkodnak.

[8]Az ezeréves birodalom/uralom=kiliazmus (a gör. kilia eté, 'ezer esztendő' kifejezésből), millenarizmus (a lat. millenarius, 'ezret tartalmazó' szóból): eszkatologikus eretnekség Krisztus ezeréves uralmáról, amelyet még a világ vége előtt megvalósít a földön azokkal, akiket már föltámasztott az örök életre.

[9] Vö. Katolikus Lexikon : millenarizmus.

[10] Henri de Lubac SJ: La postérité spirituelle de Joachim de Flore  I : De Joachim à Schelling. - II: De Saint Simon à nos jours. P. Lethielleux, Paris et Namur, Culture et Vérité, 1979-1981.

[11]Vö. Szabó Ferenc SJ: „Krisztus fénye.” Bevezetés Henri de Lubac SJ életművébe. JTMR, Budapest,  2014, 150-151. Lubac – G. Fessard SJ nyomán – kifejti, hogy Hegel a keresztény dogmatikát (megtestesülés, eredeti bűn, megváltás) „szekularizálta”; ezt a Joachim által is befolyásolt zsidó–keresztény messianizmust vette át a fiatal Marx.

[12] Martin Buber, Der utopische Sozialismus, 1967, 23-25.

[13] Vö. „Számot adni reménységünkről’. (Az utópiától az eszkatológiáig.)” in Szabó Ferenc: Jézus Krisztus megközelítése,  Róma, 1978, 301-315).

[14] Thomas S. Kuhn, A tudományos forradalmak szerkezete. Osiris Kiadó, Budapest, 2000

[15] Thomas Broch, Pierre Teilhard de Chardin. Wegbereiter des New Age? Mainz/Stuttgart 1989).

[16] Lásd Gőgh Tibor (Pater Prospero) és két társszerző könyvét: Boszorkáns kontra pap. Tündérképző, 2016.

[17] „Jézus Krisztus, az élő víz hordozója.”SZIT, Bp. 2003. – A mozgalmat és a vatikáni dokumentumot ismerteti, elemzi: Carlo Fiore, A fiatalok etikája/2, Don Bosco Kiadó, Bp, 2005,63-72. C. Fiore a New Age kritikáját három pontban fejti: 1. Kozmikus integrált tudat, 2. Monisztikus misztika, 3. Transzcendencia nélküli spiritualitás. (65-67)

[18] A vatikáni dokumentum még emlékeztet arra, hogy  New Age körökben a Krisztusról terjesztett tanítást az orosz Helena Blavatsky (1831-1891) teozófiai tanításai, a polihisztor, Rudolf Steiner 1861-1925) antropozófiája és Alice Bailey (1880-1949) „Árkánum Iskolája” inspirálta. Mai követőik nem csupán az ő eszméiket terjesztik tovább, hanem a New Age keretében azon dolgoznak, hogy a valóság egy egészen új felfogását alakítsák ki, egy olyan tanítást, amelyet egyes megfigyelők „New Age- igazságnak” neveznek. - Rudolf Steiner polihisztor (Murakirályban, az Osztrák-Magyar monarchiában született 1861-ben) nagyon is megkérdőjelezhető gnosztikus tanokat mítoszokat kevert a Szentháromság titkáról és Krisztusról  szóló előadásaiba.

További bejegyzések

Dióhéjban a keresztény hitről

Még papnövendék koromban történt, hogy kispap társaimmal vonaton utaztunk vissza a szemináriumba valamelyik szünetet követően. A közelünkben ült le egy szintén egyetemista lány, akit egyikünk megszólított. Beszélgetés közben szóba jött a hit kérdése is. A kérdésre, hogy ő hívő-e, a lány azt válaszolta, hogy ő is hisz, de nem katolikus módon. Válaszából kiderült, ő nem úgy képzeli, hogy a szakállas öregúr ül a felhőkön.  Akkor jól teszi - feleltük -, mert mi sem ezt hisszük. Azért kezdtem írásomat ezzel a személyes élménnyel, mert gyakori tapasztalat, hogy amikor korunk emberének az egyház tanításával problémája van, valójában nem is a keresztény hittel vitatkozik, hanem azzal az istenképpel, ami benne kialakult. Az ...

tovább

A zarándoklat találkozás

A hetvenes évek második felében kezdtem zarándokolni. Gyermek voltam még. Tíz-tizenkét éves. Otthon éreztem magam minden templomban, ahová ellátogattunk, a zarándok hívek tömegében. Ma is emlékszem az éjszakai szentségimádásokra, rózsafüzér ájtatosságokra. És a sok kedves emberre, akik – egy kicsit – bennem is látták „hitük folytatását”, lévén a leggyakrabban az idősebb korosztályhoz tartoztak. Sokan közülük, hiszem, ott vannak Fenn: mert elérték minden zarándoklat lényegét, Isten Örök Hajlékát. Fájós lábbal, fájós derékkal és ki tudja még mennyi kínnal keltek útra… A legtöbben közülük több-kevesebb rendszerességgel. Fogták a „búcsús-széket”, egy kis elemózsiát és mentek. Vonattal, autóbusszal, nem ...

tovább

Zarándoklat keresztény lelkülettel

"Én ugyan nem római katolikus, de keresztény ember vagyok, lutheránusként éppen a legősibb hagyományokat őrző felekezet lelkésze. A zarándoklat nem egyszerű lelki wellness, hanem a lélek Lélektől támogatott útja. Az az út, amelyen nem a lélek békessége, nem az érzések vagy az élmények, hanem Jézus Krisztus vezet végig. Aki azt mondta magáról, hogy ő maga az Út... Szóval egy zarándoklat vagy elkötelezetten keresztény - és itt a felekezetiségnek másodlagos szerepe van, legalábbis a történelmi felekezetek viszonylatában -, vagy egyszerű kikapcsolódás, esetleg énközpontú meditáció. Sajnálom, hogy a világi divat begyűrűzik már ebbe is, ahogyan az ünnepeink - főként a karácsony, de akár a tisztítókúrává degradált böjt is - ...

tovább

Keresztény Camino

Főtisztelendő Gőgh Tibor plébános úr és Egyházközsége részére Szent Jakab Apostol Plébániatemplom, Lébény - Győri Egyházmegye Dicsértessék a Jézus Krisztus! Főtisztelendő Plébános Úr, Kedves Tibor! A napokban olvastam Egyházközséged közleményét, amelyben Te és a Plébánia Tanácsadói Testülete kijelentitek, hogy templomotok mindenki előtt nyitva áll, főképp július 25-én, névadó szentjének, Szent Jakab apostolnak ünnepén. Azonban az Egyházközség és Plébánosa nem szándékoznak, és nem is tudnak együttműködni olyan szabad gondolkozású kezdeményezésekkel, amelyek bár bizonyos szempontokból dicséretesek és tiszteletre méltóak, viszont félreértést okozhatnak annak a - ...

tovább

Szent Jakab Zarándoklat

Nyolc éve már, hogy nyáron júl. 24-én és júl. 25-én szeretettel várjuk a magyarországi Szent Jakab Zarándokút vándorait, turistáit. A Lébényi Római Katolikus Egyházközség képviselőtestületének férfi tagjai elöl járnak a gulyás főzésében, az asszonyok pedig süteményekkel, gyümölcsökkel kedveskednek a megfáradt vendégeknek. Nem hiányzik az asztalokról az üdítő sem, a kedves beszélgetések sem maradnak el. A „zarándokok” lezuhanyozhatnak, majd megpihenhetnek a tornacsarnok matracain, sőt ingyenes masszázsban részesülhetnek. (Bár ez utóbbit nem tartom szükségesnek egy katolikus keresztény zarándoklatnál. Ne a testünket kényeztessük, hanem a lelkünket emeljük Istenhez). Úgy gondoljuk, a „zarándokok” megérdemlik ...

tovább

Közlemény

A magyarországi Szent Jakab zarándokutat (Budapest-Lébény), melyet a Szent Jakab Baráti Kör közhasznú egyesület (elnöke: Dukát Csilla, székhelye: 9155 Lébény, Fő u. 80., Postacím: 1191 Budapest, Simonyi Zsigmond u. 29., E-mail: info@szentjakabut.hu) hozott létre, a hivatalos oldalukon itt megfogalmazottak szerint, melyet e közlemény megjelenése után átfogalmaztak, de megtalálható az egyesület által kiadott Zarándok útikönyv 8-9. oldalán, Karizma címszó alatt, „semmilyen általános vallási, világnézeti elkötelezettség nem jellemzi.” Az út kiépítésének, valamint a szellemileg vezetett nyári zarándoklatoknak a célja, hogy „mindenki közelebb kerülhessen saját istenéhez, saját, belső oltárához. Nem mondjuk meg, hogy ez ...

tovább

Templomi hirdetések

„Nagy gonddal őrizd a szíved, mert hiszen belőle indul ki az élet.” (Példabeszédek könyve, 4. fejezet)Lébény, Szent Jakab templom Augusztus 19., szombat, elővételezett vasárnapi gitáros szentmise: 16.00 Augusztus 20., Szent István napi ünnepi szentmise új-kenyér megáldással és terményhálaadással: 8.30   Szentmisék rendje: 2017. augusztus 21-27. Kedd: 7.00, Péntek: 18.00, Szombat: 18.00, Vasárnap: 8.30   Kedden, Szűz Mária királynő emléknapján, egy jó szándékra, pénteken elhunyt Horváth szülőkért, fiukért Miklósért és feleségéért Annáért, szombaton elhunyt Fütty Gyuláért és feleségéért Máriáért, következő vasárnap, az évközi idő 21. vasárnapján, elhunyt ...

tovább

Ajánlott oldalak:

Templom látogatás

Szent Jakab Látogatóközpont

H-9155 Lébény, Templom tér 2.
+36 20 251 4994
szentjakablatogato@gmail.com

Nyitvatartás:

Egész évben, hétfő kivételével, naponta 9.00-17.00 között.

Lelkipásztori ügyek

Szent Jakab Plébánia

H-9155 Lébény, Templom tér 2.
+36 96 360 094
info@szentjakabtemplom.hu

Gőgh Tibor plébános

+36 30 213 3522
goghtibor@gmail.com