Szent Jakab szobra a lébényi plébánián

Szent Jakab szobra a lébényi plébánián

A Szent Jakab zarándokúttal kapcsolatos Közleményünk itt.

Keresztény Camino

 A magyar után eredeti nyelven is olvasható.

Keresztény Zarándokfogadó Egyesület Hospital de Orbigo Plébánia
Astorga-i Egyházmegye
Spanyolország

Főtisztelendő
Gőgh Tibor plébános úr
és Egyházközsége részére
Szent Jakab Apostol Plébániatemplom, Lébény - Győri Egyházmegye

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Főtisztelendő Plébános Úr, Kedves Tibor!

A napokban olvastam Egyházközséged közleményét, amelyben Te és a Plébánia Tanácsadói Testülete kijelentitek, hogy templomotok mindenki előtt nyitva áll, főképp július 25-én, névadó szentjének, Szent Jakab apostolnak ünnepén. Azonban az Egyházközség és Plébánosa nem szándékoznak, és nem is tudnak együttműködni olyan szabad gondolkozású kezdeményezésekkel, amelyek bár bizonyos szempontokból dicséretesek és tiszteletre méltóak, viszont félreértést okozhatnak annak a - szerencsére nem kisszámú embernek a fejében -, akik nagyon sokszor rábízzák magukat ezekre a kezdeményezésekre, abban a reményben, hogy „találkoznak Istennel és megtanulnak hinni.”XVI. Benedek pápa Santiago de Compostelaban

Nem kívánok most véleményt mondani arról a pár reakciós megjegyzésről, amelyet Egyházközséged közleményére válaszként olvastam. Az ilyen stílusban írt vélemények és agresszív megnyilvánulások, ha másról nem, a jólneveltség és a tisztelet teljes hiányáról árulkodnak az iránt, akinek papi hivatásából adódóan feladata, hogy hirdesse Krisztust, a Világ Világosságát, függetlenül attól, hogy hogyan nevezik.

Ez a problémakör és veszély sajnos egyre inkább megszokottá vált a Szent Jakab Apostol sírjához, a spanyolországi Santiago de Compostelai Katedrálishoz vezető különböző utakon.

Köztudott, hogy a Szent Jakab zarándokút az évszázadok során inkább spirituális, mint keresztény, katolikus jelleget öltött. Az is köztudott, hogy mivel ez az útvonal hatalmas tömegeket vonz, felkeltette a helyi polgármesterek, ügyeskedők, sáfárok, üzérek, sarlatánok, hamis próféták érdeklődését, akik a vándort kihasználva akarnak kereskedelmi és mindenfajta haszonhoz jutni. Emlékezhetünk, a történelem során mennyi csatát vívtak a spanyol városok polgármesterei, hogy a „Camino” az ő közigazgatási területükön haladjon keresztül, és ne a másikén. Sajnos kijelenthetjük, hogy ez a torz kinövés mindenütt jelen van, ahol nagy tömegek „keresni” indulnak.

Ezzel párhuzamosan, miután e vándorok többségét a kezdeti hitvallásuktól függetlenül „a Remény ereje” vezérli, különféle hamis vallások, spirituális csoportok és mindenfajta szekták „szerveződtek” a Szent Jakab Út mentén abból a célból, hogy új hitre térítsenek és szekta tagokat, hamis prófétákat támasszanak. És ez a ténykedésük sajnos gyakran meglehetősen könnyűnek bizonyul, tekintettel a vándorok fogékonyságára és érdeklődésére.

Ez a mára már valósággá vált veszély volt az egyik fő ok, amely a Spanyol Egyházat arra sarkallta, hogy megpróbálja terjeszteni és megmagyarázni a „Devotionis Causae ad limina Sancti Iacobi” (Szent Jakab küszöbéhez vezető ájtatosság okáról) Zarándoklat tényleges értelmét. Elég csak arra gondolni, hogy a valódi Zarándokút pontosan a Santiago de Compostelai Katedrálisnál ért (és ér!) véget, az Apostol Sírjánál és ez az egyedüli, kétségbevonhatatlan cél. Manapság viszont elég sok vándor, még ha lenyűgözőnek is, de csak egy „állomás”-nak tekinti az Apostol Sírját, és halad tovább Finisterre felé, amelyet még a Kallixtusz-kódex sem vesz figyelembe. Sokan, miután megérkeztek Finisterrébe, a hithez nem igazán tartozó szertartások keretében elégetik az úton használt ruháikat abban a meggyőződésben, hogy így születnek újjá az új életre…

Nyilvánvalóan a „zarándoklat” eme felfogásának kevés vagy egyenesen semmi köze sincs a keresztény, katolikus okból megtett „Zarándoklat”-hoz. Ezek a szempontok állnak a viták középpontjában Spanyolországban is. Gyakran magam is részt veszek ezeken a vitákon, amelyek egyik oldalán a Katolikus Egyház tagjainak nagy része, a másik oldalon azok a helyi politikai vezetők és különböző egyesületek vannak, akik ezekben a vándorokban gyakran csak a vásárlásból és a turizmusból fakadó haszon lehetőségét látják.

Másik, még ennél is nagyobb veszélyt a hamis vallások vagy a hamis spirituális vezetők jelentik, akiknek „karizmájukkal” sikerül behálózni az igazi Zarándokokat, akik a Reménytől vezérelve a valódi „Ego Sum Via, Veritas et Vita” (Krisztus: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet) megkeresésére kelnek útra, ám az ilyen „Isten a magam módján” (a magam módján hiszek) „karizmák” hálójában végzik.

Ezeket a „kisebbségi mozgalmakat” olyan egyének csoportosulásai alkotják, akik egy vallási és/vagy ideológiai hitvallást alakítottak ki, és ezt időnként radikális, valamint meg nem alkuvó módon gyakorolják, ám minden esetben egyértelműen szembehelyezkedve római katolikus Hitvallásunkkal.

Ezen csoportok széles választéka lehetővé teszi az utat kereső embernek, hogy úgy érezze, megtalálta „Istent a maga módján”, olyan eszközökkel, amelyek a legjobban kielégítik, és a leginkább beteljesítik. Ezek a tevékenységek, amelyek akár a legjobb védnökség mellett és Apostoli Áldással is indulhatnak, időnként végül valódi „alternatív hitvallássá” válnak, amelyeket hatékony marketingstratégiával fejlesztettek ki, a legkülönbözőbb emberi igényeket célozva meg. Ennek az eredménye sajnos, hogy emberek százait, akik az igazi és egyetlen Istenre szomjaznak, ezek az alternatív filozófiák tévútra terelik. Mindez az esetek többségében fokozatosan zajlik le a „beavatottak”-ban, akik nem veszik észre a veszélyt, amelybe beleesnek, és egyfajta helyettesítő mechanizmust kezdenek kifejleszteni. Az egyén fokozatosan idegen elemekkel módosítja a kanonizált Hitvallás alapjait, amelyek végül a lényegévé válnak a csoport új tanításának. Ez az átmenet sokszor nem érzékelhető, ám visszafordíthatatlan, és végül egy olyan valóságban találják magukat, amelynek semmi köze az egészséges tanításhoz.

Ezek a csoportok, vezetőik hatása alatt, új módon terjesztik a spiritualitás megélését, amely szerint – mint hirdetik – teljesen mindegy, hogy valaki milyen vallást gyakorol vagy melyik istenben hisz, mert bármely típusú spiritualitás a lelki élmény teljességéhez vezethet. Ezek a tudomány és a vallás mezsgyéjén mozognak, azt a bűnt követve el, hogy kihasználják az emberek bizonytalanságát és „útkeresését”, akik akaratlanul is hozzájuk sodródnak, ők pedig sokszor eszközként felhasználják őket.

Ezen csoportok tevékenysége gyakran egy feltételezett transzcendentális meditációra épül, olyan keleti meditációkra, amelyek által esetleges nyugalmi állapotot lehet elérni és színlelt aszkézist, azzal a céllal, hogy meggyőzzék a gyakorlóját a módszer feltételezett jótékony hatásairól.

Tehát nincs új a nap alatt, Kedves Atyám! Ám mint ahogy Te és Egyházközséged is tette, igenis szükséges figyelmeztetni azokat, akik „annak reményében indulnak, hogy Istennel találkozhatnak”, ám fennáll a veszélye, hogy útközben egészen mást találnak…

Ferenc és XVI. Benedek pápák többször hangsúlyozták, azok számára, akik szeretnének megtanulni Hinni: „Isten vagy van, vagy nincs. Csak két lehetőség van. Nincs „a la carte” Hitvallás, mint ahogy nem létezhet olyan alternatíva, miszerint „Krisztus igen, Egyház nem.”

Végezetül, Kedves Tibor atya, pártolom, és Imával támogatom kezdeményezéseteket az Egyházközségeddel. Feladatunk figyelmeztetni és védelmezni minden jó szándékú Zarándokot, akik abban a reményben kelnek Útra, hogy az Igazsággal találkozzanak. Ahogyan Szent Jakab Apostol találkozott és hirdette az igét. „Ha” és „de” nélkül.

A mai időkben az Evangelizáció védelmében kifejtett cselekedeted még ennél is jelentősebb, ez a helyi jelenség és probléma jóval fontosabb és életbevágóbb kérdést tükröz, és ennek tétje, ahogyan XVI. Benedek mondta pár napja (pontosabban húsvét vasárnapján, 90. születésnapját ünnepelve), az életben maradásunk. Ez a kultúra és a civilizáció játszmája. Az egyre közeli fenyegetésekre két megoldás áll előttünk: elfordítjuk a fejünket vagy a hazugságot leleplezve hirdetjük az Igazságot. Hiszen az igazság szabaddá tesz. Párbeszéd legyen, de a párbeszéd javára nem temethetjük el a mi hitvallásunkat, a mi történelmünket, a mi gyökereinket. Ha ezt nem értjük meg, elveszünk. Egy kicsit talán már el is vesztünk. Mindenáron megpróbáljuk elhallgatni e jelenségek valós gyökerét és félünk a saját kultúránktól. Nagyapám egyszer próbált kapálni tanítani (az igazat megvallva kevés sikerrel), azt mondta: vigyázz, hogy ne érj a növények gyökeréhez, mert a növények gyökér nélkül meghalnak.

Mindez még inkább arra kell, hogy ösztönözzön, segítsük a Zarándokot (aki egészen más, mint egy turista), hogy óvakodjon bármilyen „a la carte Hitvallás”-tól, és a tanítás szilárd alapjaival mutassuk meg, hogy a hitre és az azt elmélyítő zarándokútra szóló meghívás kitörölhetetlenül bele van vésve az emberi szívbe, hogy megtaláljuk Őt, akit buzgóbban keresünk amióta eljött hozzánk.

Imámmal Melletted vagyok, ölellek Krisztusban

A.D. 2017. április 24.

Dr. Giuseppe Monsone-Gebauer
Keresztény Zarándokfogadó Egyesület Hospital de Orbigo Plébánia

Al Signor Parroco della Chiesa di San Giacomo Apostolo di Lebeny

Diocesi di Gyor, R.D. Tibor Gogh e alla Sua Comunità Parrocchiale.

        

Egregio Signor Parroco! Carissimo Tibor!

        

Sia Lodato Gesù Cristo!

         Negli ultimi giorni ho avuto modo di leggere il comunicato della Tua Comunità Parrocchiale, dove Tu ed il Consiglio Pastorale della Tua Parrocchia, ribadite che la Vostra Chiesa è aperta a tutti, ancor maggiormente nella giornata della celebrazione del Santo alla quale è consacrata, San Giacomo Apostolo (25 luglio), ma che, ovviamente, la Comunità Parrocchiale ed il Suo Pastore non intendono, e non possono, prestarsi a collaborare con libere iniziative che, per quanto queste possano essere per alcuni aspetti lodevoli e meritorie di attenzione, rischiano di creare non poca confusione in coloro i quali, e fortunatamente non sono in pochi, si affacciano e molto spesso si affidano inizialmente a queste iniziative mossi dalla speranza di “incontrarsi con Dio ed imparare a Credere”.

         Tralascio qui di esprimermi su alcuni commenti reazionari che ho letto al comunicato della Tua Comunità Parrocchiale. Certi stili, certe aggressioni, altro non rilevano se non la mancanza di educazione e rispetto verso colui il quale è chiamato, per il suo Ministero, ad annunciare la Luce del Mondo, indipendentemente da come questo si chiami.

         Questa problematica e questo rischio sono purtroppo diventati una realtà sempre più consolidata anche lungo le varie vie che conducono sulla tomba dell’Apostolo Santiago, presso la Cattedrale di Santiago de Compostela, in Spagna.

Che il Cammino di Santiago, abbia nei secoli assunto un aspetto più spirituale che devozionale, è cosa nota. Altresì è noto che questo itinerario, attraendo grandi masse di persone, ha attirato gli interessi di amministratori locali, sindaci, negozianti, affaristi, ciarlatani e falsi profeti che sfruttando il viandante ne ottengono benefici commerciali e di ogni altro genere. La storia ci ricorda che non poche sono state le battaglie politiche tra sindaci di città spagnole affinchè il “Cammino” passasse nella loro municipalità piuttosto che deviare su di un'altra. Tutti questi aspetti, potremmo dire, nostro malgrado, appaiono ovunque esistano fenomeni nei quali masse di persone si recano “alla ricerca”.

         Analogamente a ciò, proprio per il fatto che la maggioranza di questi viandanti sono spinti, indipendentemente dal loro credo iniziale, dalla “forza della Speranza”, diverse pseudo-religioni, gruppi spirituali e sette di ogni genere, si sono “organizzati” lungo la Via di Santiago al fine di creare proseliti, adepti, nuovi falsi profeti. E questa attività gli risulta, ahimè spesso, abbastanza facile, vista la predisposizione e la curiosità dei viandanti.

         Tale rischio, ormai realtà, è uno dei principali aspetti che ha spinto la Chiesa Spagnola a cercare di diffondere e ripristinare il senso vero e proprio della Pellegrinazione “Devotionis Causae ad limina Sancti Jacobi”. Basta considerare il fatto che il vero Pellegrinaggio terminava (e termina!) proprio nella Cattedrale di Santiago de Compostela, presso la Tomba dell’Apostolo, unica ed indiscussa Meta. Oggi invece, sempre più viandanti vedono la Tomba dell’Apostolo come una “tappa”, seppur anche affascinante, e continuano il loro viaggio verso Finisterre, meta non contemplata neanche nel Codice Callistino. Giunti a Finisterre, spesso attraverso una serie di riti, che poco hanno a che vedere con la fede, molti bruciano i loro vestiti usati nel viaggio, convinti di rinascere cosi a nuova vita…

         Ovviamente questa visione di “pellegrinaggio” poco o nulla ha a che vedere con il “Pellegrinaggio” per cause devozionali. Questi aspetti sono al centro del dibattito quotidiano anche in Spagna, cui spesso partecipo, dibattitto avvolte accentuato tra la maggior parte dei membri della Chiesa Cattolica da un lato, e gli amministratori locali e diverse associazioni dell’altro che spesso vedono questi viandanti solo come una opportunità di negozio, turismo e tutto quanto connesso a queste attività.

         Un altro fondamentale e ancor più grande pericolo è quello che pseudo-religioni o pseudo-guide spirituali, riescano ad attorniare intorno al loro “carisma” dei veri Pellegrini, che mossi dalla Speranza si mettono in cammino alla ricerca del vero “Ego Sum Vita Veritas et Vita” e finiscono poi nel cadere nella rete di questi “carismi” del “Dio, a modo mio!”.

         Questi “movimenti minoritari” sono costituiti da raggruppamenti di persone che finiscono per unirsi e “plasmare” un credo ideologico e/o religioso professato talvolta in modo radicale ed intransigente ma sempre e comunque in contrapposizione esplicita alla completa professione del nostro “Credo”.

         Questa ampia varietà di gruppi, consente all’uomo che è alla ricerca di convincersi di trovare talvolta in questo “Dio a modo mio” ciò che più lo soddisfa e lo realizza. Queste attività che magari iniziano sotto i migliori auspici ed anche con la Benedizione Apostolica, talvolta finiscono nel forgiare, appunto, veri e propri “credi alternativi” sviluppati su misura con efficaci strategie di marketing per rispondere alle più svariegate esigenze umane. Il risultato purtroppo, è quello che centinaia di persone che hanno sete del vero ed unico Dio, vengono deviate da queste filosofie alternative. Tutto ciò, il più delle volte, avviene in maniera graduale negli “adepti” che non vedono il rischio nel quale cadono e cominciano a sviluppare un meccanismo di sostituzione che pone l’individuo nella condizione di modificare gradualmente le basi del Credo canonico con elementi estranei che finiscono per diventare il fulcro della nuova dottrina, del nuovo “gruppo”. Il passaggio è spesso impercettibile ma inesorabile, fino a trovarsi immersi in una realtà che non ha nulla a che vedere con la sana dottrina.

         Questi gruppi, attratti dai loro leader, diffondono cosi un nuovo modo di vivere la spiritualità, secondo la quale è diventato –come essi predicano- indifferente quale religione si pratichi e in quale dio si creda, perché qualunque spiritualità può condurre alla pienezza spirituale. Essi si collocano in una zona di confine tra scienza e religione, compiendo il peccato di sfruttare le insicurezze e la “ricerca” dell’uomo che a loro inconsapevolmente si avvicina, strumentalizzandolo.

         Le pratiche di questi gruppi, molte volte si basano su ipotetiche meditazioni trascendentali, meditazioni orientali che possono forse concedere uno stato di rilassamento e apparente ascesi al praticante solo per convincerlo dei presunti benefici.

         Nulla di nuovo all’orizzonte quindi, carissimo Padre! Ma, proprio come Tu e la Tua Comunità Parrocchiale ha ben fatto, è necessario avvertire chi “mosso dalla Speranza dell’incontrarsi con Dio” rischia di trovare, camminando, ben altro…

         Il Santo Padre Francesco e Benedetto XVI hanno in diverse occasioni ribadito a chi desidera imparare a Credere: “Dio o c’è o non c’è. Ci sono solo due opzioni. Non esiste un Credo “a la carte” cosi come non può esistere l’alternativa “Cristo sì, Chiesa no”.

         Concludendo, Carissimo Tibor, plaudo e sostengo con la Preghiera l’iniziativa Tua e della Tua Comunità Parrocchiale. E’ nostro preciso compito, avvertire e difendere tutti i Pellegrini di buona volontà che si mettono in Cammino nella Speranza di incontrare la Verità,  come la incontrò e predico l’Apostolo San Giacomo. Senza se e senza ma.

La Tua attività di difesa del Vangelo è ancor più fondamentale, in questo tempo, dove questo piccolo, locale fenomeno e problema, rispecchia un ben più importante e fondamentale problema a cui è legata, come giorni fa ha ribadito Benedetto XVI, la nostra stessa sopravvivenza. E’ la partita della cultura e della civiltà. Davanti a queste minaccee incombenti a noi non restano che due soluzioni: girare la testa o annunciare la Verità smascherando la menzogna. Se non lo capiamo, saremo sconfitti. Forse siamo già un po’ sconfitti. Quando facciamo di tutto per nascondere la vera radice di questi fenomeni e abbiamo paura della nostra cultura. Mio nonno, una volta tentò di insegnarmi a zappare (con poco successo per la verità), ma ricordo bene, mi disse: occhio a non toccare le radici delle piante, perché le piante senza radici solide muoiono.

         Tutto questo deve ancora di più spingerci ad aiutare il vero Pellegrino, (che è ben diverso dal turista)  a diffidare da qualsiasi alternativa di “Credo ‘a la Carte” ed illustrando con le solide basi della dottrina che il suo è un invito a mettersi in cammino, inscritto indelebilmente nel cuore umano, per trovare Colui che non cercheremmo se non ci fosse già venuto incontro.

         Vicino con la Preghiera, Ti abbraccio in Cristo,

24 Aprile A.D. 2017

     Dr. Giuseppe Monsone-Gebauer

     Associazione di Accoglienza Cristiana nel Camino di  Santiago,

     Hospital de Orbigo, Diocesi di Astorga, Spagna.  

További bejegyzések

Dióhéjban a keresztény hitről

Még papnövendék koromban történt, hogy kispap társaimmal vonaton utaztunk vissza a szemináriumba valamelyik szünetet követően. A közelünkben ült le egy szintén egyetemista lány, akit egyikünk megszólított. Beszélgetés közben szóba jött a hit kérdése is. A kérdésre, hogy ő hívő-e, a lány azt válaszolta, hogy ő is hisz, de nem katolikus módon. Válaszából kiderült, ő nem úgy képzeli, hogy a szakállas öregúr ül a felhőkön.  Akkor jól teszi - feleltük -, mert mi sem ezt hisszük. Azért kezdtem írásomat ezzel a személyes élménnyel, mert gyakori tapasztalat, hogy amikor korunk emberének az egyház tanításával problémája van, valójában nem is a keresztény hittel vitatkozik, hanem azzal az istenképpel, ami benne kialakult. Az ...

tovább

A zarándoklat találkozás

A hetvenes évek második felében kezdtem zarándokolni. Gyermek voltam még. Tíz-tizenkét éves. Otthon éreztem magam minden templomban, ahová ellátogattunk, a zarándok hívek tömegében. Ma is emlékszem az éjszakai szentségimádásokra, rózsafüzér ájtatosságokra. És a sok kedves emberre, akik – egy kicsit – bennem is látták „hitük folytatását”, lévén a leggyakrabban az idősebb korosztályhoz tartoztak. Sokan közülük, hiszem, ott vannak Fenn: mert elérték minden zarándoklat lényegét, Isten Örök Hajlékát. Fájós lábbal, fájós derékkal és ki tudja még mennyi kínnal keltek útra… A legtöbben közülük több-kevesebb rendszerességgel. Fogták a „búcsús-széket”, egy kis elemózsiát és mentek. Vonattal, autóbusszal, nem ...

tovább

Keresztény reménység és New Age

„Jönnek a barbárok!” Ferenc pápa: a migránsjelenség: az „idők jele”.  - Szent Ágoston történelemteológiája ( Az Isten városa): A Jó és a Rossz küzdelme a történelemben. -Világvég-jóslatok:millenarizmus régen és most: evilági messianizmus, modern utópiák (marxizmus - E. Bloch),. – A harmadik évezred világképe. (László Ervin: Kozmikus kapcsolatok). - Új korszak? (New Age).- Válasz a kihívásokra: „Jézus Krisztus, az élő víz hordozója” (Vatikáni dokumentum). Megrendítő történeti események a barbárok pusztítása, természeti katasztrófák (földrengés, pestis), újabban egy atomháború! fenyegetése, de egyáltalán  a modern tudomány hihetetlen gyors fejlődése is felveti a kérdést: ...

tovább

Zarándoklat keresztény lelkülettel

"Én ugyan nem római katolikus, de keresztény ember vagyok, lutheránusként éppen a legősibb hagyományokat őrző felekezet lelkésze. A zarándoklat nem egyszerű lelki wellness, hanem a lélek Lélektől támogatott útja. Az az út, amelyen nem a lélek békessége, nem az érzések vagy az élmények, hanem Jézus Krisztus vezet végig. Aki azt mondta magáról, hogy ő maga az Út... Szóval egy zarándoklat vagy elkötelezetten keresztény - és itt a felekezetiségnek másodlagos szerepe van, legalábbis a történelmi felekezetek viszonylatában -, vagy egyszerű kikapcsolódás, esetleg énközpontú meditáció. Sajnálom, hogy a világi divat begyűrűzik már ebbe is, ahogyan az ünnepeink - főként a karácsony, de akár a tisztítókúrává degradált böjt is - ...

tovább

Szent Jakab Zarándoklat

Nyolc éve már, hogy nyáron júl. 24-én és júl. 25-én szeretettel várjuk a magyarországi Szent Jakab Zarándokút vándorait, turistáit. A Lébényi Római Katolikus Egyházközség képviselőtestületének férfi tagjai elöl járnak a gulyás főzésében, az asszonyok pedig süteményekkel, gyümölcsökkel kedveskednek a megfáradt vendégeknek. Nem hiányzik az asztalokról az üdítő sem, a kedves beszélgetések sem maradnak el. A „zarándokok” lezuhanyozhatnak, majd megpihenhetnek a tornacsarnok matracain, sőt ingyenes masszázsban részesülhetnek. (Bár ez utóbbit nem tartom szükségesnek egy katolikus keresztény zarándoklatnál. Ne a testünket kényeztessük, hanem a lelkünket emeljük Istenhez). Úgy gondoljuk, a „zarándokok” megérdemlik ...

tovább

Közlemény

A magyarországi Szent Jakab zarándokutat (Budapest-Lébény), melyet a Szent Jakab Baráti Kör közhasznú egyesület (elnöke: Dukát Csilla, székhelye: 9155 Lébény, Fő u. 80., Postacím: 1191 Budapest, Simonyi Zsigmond u. 29., E-mail: info@szentjakabut.hu) hozott létre, a hivatalos oldalukon itt megfogalmazottak szerint, melyet e közlemény megjelenése után átfogalmaztak, de megtalálható az egyesület által kiadott Zarándok útikönyv 8-9. oldalán, Karizma címszó alatt, „semmilyen általános vallási, világnézeti elkötelezettség nem jellemzi.” Az út kiépítésének, valamint a szellemileg vezetett nyári zarándoklatoknak a célja, hogy „mindenki közelebb kerülhessen saját istenéhez, saját, belső oltárához. Nem mondjuk meg, hogy ez ...

tovább

Templomi hirdetések

„Magasztaljon téged, Uram, minden műved, és szentjeid áldást mondjanak! Hirdessék, hogy országod milyen dicsőséges, és hatalmadról beszéljenek!” (Zsolt 144,10-11) Lébény, Szent Jakab templom Június 24., szombat, elővételezett vasárnapi szentmise: 18.00 Június 25., Vasárnapi ünnepi szentmise: 8.30   Szentmisék rendje: 2017. június 26-július 2. Vasárnap: 11.00 Következő vasárnap, az évközi idő 13. vasárnapján, délelőtt 11 órakor, elhunyt Horváth Albertért és fiáért Imréért, mutatjuk be a legszentebb áldozatot. Kedden, Szent László király ünnepén, a Szent László évben, Győrbe várjuk a Kedves Testvéreket. Délelőtt 10 órakor a Dunakapu téren mutat be ünnepi ...

tovább

Ajánlott oldalak:

Templom látogatás

Szent Jakab Látogatóközpont

H-9155 Lébény, Templom tér 2.
+36 20 251 4994
szentjakablatogato@gmail.com

Nyitvatartás:

Egész évben, hétfő kivételével, naponta 9.00-17.00 között.

Lelkipásztori ügyek

Szent Jakab Plébánia

H-9155 Lébény, Templom tér 2.
+36 96 360 094
info@szentjakabtemplom.hu

Gőgh Tibor plébános

+36 30 213 3522
goghtibor@gmail.com