A teskándi Szent Család templom

A teskándi Szent Család templom

Imádság Magyarországért

Áldd meg, Uram, Magyarországot! Áldd meg, Uram, a te magyar népedet! Oldozd fel és szabadítsd meg ellened elkövetett bűneitől, mások ellen elkövetett bűneitől, önmaga ellen elkövetett bűneitől, az erkölcs terén, szociális téren, gazdasági téren elkövetett bűneitől, a természet ellen, az élet ellen, az emberiség ellen elkövetett bűneitől, múltja, jelene és jövője ellen elkövetett számtalan bűnétől!Szent István király

Szabadíts meg minket, Uram, a gyűlölködéstől, a széthúzástól, a rövidlátástól, a kapzsiságtól, a gyengeségtől, a káromkodástól, a kitartás hiányától!

Segíts minket, Uram, hogy a jó győzzön, és ne a gonosz; az igazság győzzön, és ne a hamisság; az erő győzzön, ne a gyűlölet; a józanság győzzön, ne az indulat; a megfontotság győzzön, ne a kapkodás; az okosság győzzön, ne az ostobaság; a szorgalom győzzön, ne az irigység; a tehetség győzzön, ne a könyöklés!

Add, Uram, hogy megbecsüljük ajándékaidat; kincseinket nehogy elpazaroljuk! Hazánk szép tájait őrizzük meg épen; a földet, a vizet, a levegőt tisztán; az egészségünkre jobban vigyázzunk; fogadjuk el a gyermekeket; az időseket és szegényeket tiszteljük, segítsük; a betegeket el ne tapossuk, és ne felejtsünk el szívből hálát adni!

Hatalmas erőddel támogass minket, hogy emberhez méltó hajlékokban teremtsünk otthonokat, az otthonokban egészséges, boldog családokat! Az emberek tisztességes munkát végezzenek, s a tisztességes munkának legyen becsülete!

Szabadíts meg minket, Uram, a gonosztól és minden rossztól; oltalmazz és védelmezz minket a súlyos csapásoktól! Szenvedő testvéreinket különösen is segítsd meg! 

Adj nekünk bort, búzát, békességet! Változtasd át a bort a te Szent Véreddé, a búzakenyeret a te Szent Testeddé, a békét, a te békédet, örök örömünkké! Amen.

Dióhéjban a keresztény hitről

Még papnövendék koromban történt, hogy kispap társaimmal vonaton utaztunk vissza a szemináriumba valamelyik szünetet követően. A közelünkben ült le egy szintén egyetemista lány, akit egyikünk megszólított. Beszélgetés közben szóba jött a hit kérdése is. A kérdésre, hogy ő hívő-e, a lány azt válaszolta, hogy ő is hisz, de nem katolikus módon. Válaszából kiderült, ő nem úgy képzeli, hogy a szakállas öregúr ül a felhőkön.  Akkor jól teszi - feleltük -, mert mi sem ezt hisszük.Ft. Szalai Attila teskándi plébános, Szombathelyi Egyházmegye

Azért kezdtem írásomat ezzel a személyes élménnyel, mert gyakori tapasztalat, hogy amikor korunk emberének az egyház tanításával problémája van, valójában nem is a keresztény hittel vitatkozik, hanem azzal az istenképpel, ami benne kialakult. Az egyház tanítását legtöbbször csak felületesen ismeri, vagy azért, mert már csak töredékes gyermekkori ismeretek szintjén él benne, vagy eleve nem is volt közvetlen kapcsolata pappal, a közösséggel, és csak azt hallotta, hogy mások szerint mit tanít a kereszténység. Nem gondolnám, hogy a vallásukat az Egyház közösségében rendszeresen gyakorló embereknek ennyire földhözragadt istenképe lenne, beleértve a templomba járó idős asszonyokat is. Lehet, hogy a mai, erősen vizuális kultúrán felnövő ifjúság esetében inkább jelent problémát, hogy a konkrét képektől el tudjon vonatkoztatni, és az általa közvetített tartalmat megérteni. Istenről pedig csak képekben tudunk beszélni. A képek, melyeket a Szentírás használ - amellett, hogy kihangsúlyozzák, Isten, a Teremtő, egészen más, mint a világ, az Ő teremtménye - az Ő személyes voltáról beszélnek. Az ószövetségi istenképpel kapcsolatban sok emberben csak a félelmetes, szigorú, számonkérő Isten sablonos képe él. Pedig már az Ószövetségben ott találjuk azokat a képeket, amelyek Isten és népe kapcsolatát a legszemélyesebb emberi kapcsolatként festik le.  Isten Atya, aki gondoskodik népéről. Olyan gyengéd hozzájuk, mint anya gyermekéhez. Jegyes, aki úgy szereti, mint menyasszonyát a vőlegény.[1] Az első is nagyon fontos, hogy ne essünk a panteizmus csapdájába, ahol a világmindenséget azonosítjuk Istennel, és a teremtett lényeknek, dolgoknak isteni minőséget tulajdonítunk. De ugyanígy fontos Isten személyességének hangsúlyozása. Nem személytelen világerőként jelenik meg, melyet birtokolhatunk vagy irányíthatunk kisebb vagy nagyobb mértékben, képességeink szerint. A Vele való kapcsolatunk személyek közötti kapcsolat, amely a bizalomra, a szeretetre és a kölcsönös, szabad elköteleződésre épül.  Az egyházi szertartások sem automatikusan ható mágikus praktikák, hanem az Istennel való személyes találkozást segítik. A szentségek Isten kegyelmi ajándékainak csatornái, és a befogadón is múlik, mennyire lesznek hatékonyak.Szentségimádás szentségi áldással

Különösen is hangsúlyossá válik az Istennel való személyes kapcsolat Jézus tanításában, aki arra bíztat, hogy Atyának szólítsuk Őt. Az eredeti arám szó, az Abba, amit Jézus használ, a magyar fordításnál közvetlenebb hangvételű. Úgy szólítja meg Istent, ahogy a gyermek az édesapját, és ezzel is aláhúzza, hogy ilyen bizalommal hagyatkozzunk gondviselő szeretetére. Isten szeretete pedig Jézusban nyilvánul meg számunkra. Az Ő jóságában, végsőkig elmenő önfeláldozó szeretetében. Ezért egyáltalán nem mindegy, mit vallunk Jézusról. Egy különleges képességekkel bíró, átlagon felüli embert látunk-e benne, vagy elismerjük Őt Isten Fiaként, aki emberré lett. Az Ő személyén keresztül rajzolódik ki az az istenkép, melyben Isten többé nem egy távoli hatalmas Úr csupán, Aki parancsokat oszt, hanem a köztünk élő Isten, aki Jézusban sorsközösséget vállalva velünk, osztozva örömeinkben és nehézségeinkben, testvérünkké lesz. Kereszthalála pedig, amely ma is sokak körében kelt értetlenséget, vagy éppen botránkozást, nem egyszerűen gonosz emberek által előidézett bukás vagy végzet, hanem értünk vállalt szeretetáldozat. Feltámadása pedig győzelmének bizonysága, és annak az új életnek a kezdete, amely felett már nincs hatalma a rossznak és a halálnak, és amelyet megoszt velünk. Az Egyház igehirdetésében ezért volt kezdettől egyaránt fontos szerepe halála és feltámadása valóságos voltának is. Miszerint Jézus nem tetszhalott volt, aki ebbe az életben nyert még egy kis haladékot.[2] De feltámadása sem puszta képzelgés, hanem a szemtanúk által megélt olyan meghatározó esemény, melyre egész életüket feltették, vállalva a vértanúhalált is.

Mivel hitünk tanítása történelmi eseményeken, és az azokról szóló tanúságtételen alapul, ezért hitelességének kritériuma nem az ősisége vagy a modernsége. Az előbbire hivatkoznak azok a kereszténység előtti gyökerekhez visszanyúló vallási mozgalmak, amelyek a múlt homályából próbálnak előhozni olyan vallási tanításokat, melyeket szerintük azóta elfelejtett a lelkileg elkorcsosult emberiség. Az utóbbival pedig azok érvelnek, akik szerint a fejlődés útján járó emberiség egyre felvilágosultabban viszonyul a vallási kérdésekhez is, amiből számukra az is következik, hogy a történelem már túllépett a középkorban rekedt kereszténységen. Mi viszont azért tartjuk igaznak hitünk tanítását, mert benne az szól hozzánk, aki a leghitelesebben tud beszélni Istenről, az Ő hozzánk küldött Fia. Ezért van számunkra Jézusnak különleges helye a vallástörténetben. Mert Ő nem vallást alapított, hanem alapjaiban állította helyre az Isten és ember közti kapcsolatot, ami a bűn következtében megsérült. Ezért az Egyház elismeri minden vallás őszinte igazságkeresését, és azt, hogy ha nem is olyan direkt módon, mint az ószövetségi kinyilatkoztatás, de lehetnek Krisztus felé közelítő úttá egy nép, egy kultúra vagy az egyén életében. De minden keresés Krisztusban ér célba: mert Ő az, akiben Isten megtalálta az embert.A zalaegerszegi Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Plébánia férfi imacsoportjának tagjaival

A megváltást mindannyian Krisztusban nyerjük el, nem saját érdemeink vagy erőfeszítésünk által. Ő az ajtó az Atyához. A jótettek Isten Krisztus által adott kegyelmének, lelki ajándékainak gyümölcsei, ahogyan azt Jézus a szőlőtőről és a szőlővesszőkről mondott példabeszédében tanítja.[3] Az emberi élet célja, beleoltódni és megmaradni ebben a megváltó szeretetben, amely üdvözít bennünket. Ezért nem tartjuk összeegyeztethetőnek keresztény hitünkkel a lélekvándorlást, amely tulajdonképpen önmegváltás, ahogy az ember újabb és újabb életek során saját erejéből kapaszkodik feljebb és feljebb. Itt Jézus Krisztusnak, mint Megváltónak nincs szerepe, legfeljebb mint útba igazító tanító vagy példa adó jöhet szóba. Számunkra azonban Ő több ennél. A mai kor nyugati embere, amikor a lélekvándorlás gondolatával kacérkodik, egyfajta megnyugvást keres abban, hogy újra próbálkozhat, ha elrontotta. A krisztusi megváltás azonban ebből a szempontból is evangélium, azaz örömhír, a megváltott embernek nem kell újra és újra visszatérnie egy olyan sziszifuszi küzdelembe[4], melyben a saját erejéből nem győzhet.

 A megváltás örömhírének hirdetését, mint Krisztustól kapott küldetést, viszi tovább az Egyház, amikor őrzi és továbbadja a krisztusi tanítást a változó történelmi körülmények között változatlan tartalommal. Az egyházi közösség ezt az apostoloktól áthagyományozott jézusi tanítást ismerte fel és fogadta el az újszövetségi szentírás könyveiben. Elutasította ugyanakkor azokat az írásokat, amelyek, bár egyes közösségek evangéliumokként határoztak meg, más forrásból eredtek, és egészen más szellemiséget képviseltek. Mindez pedig belső folyamatként zajlott le és nem császári rendeletre. Nagy Konstantinnak valóban jelentős szerepe volt az Egyház történetében, és hogy ebből mennyit helyezhetünk a mérleg pozitív és negatív serpenyőjébe, arról lehet vitatkozni. De egyetlen császár sem képes mindent uralni, különösen nem lelki téren. Rendeletekkel lehet ugyan külső igazodásra késztetni akár jelentős embertömegeket is, de nem lehet megnyerni szíveket. Konstantin és utódai egyébként politikai érdekek mentén cselekedtek, és egyáltalán nem követtek a keresztény tanítás szempontjából következetes magatartást. Így többször száműztek olyanokat, akiket a katolikus irányzathoz sorolunk, míg Konstantin egyik fő tanácsadója és életrajzírója, Caesariai Eusebius püspök eretnek irányzat követője volt. Az ilyen kérdésekben való eligazodás miatt is jó volna, ha mind az egyházi tanítást, mind az egyháztörténelmet nem csak egy Da Vinci kód regény szintjén ismernénk.

Az Egyház számunkra az Szentlélektől vezetett közösség, melyben lelki otthonra találunk. Ahol Jézus Krisztust követve, keresztény testvéreinkkel együtt munkálkodunk Istentől kapott belső értékeink kibontakoztatásán. Építjük Isten országát, és járunk a mennyei haza felé vezető úton. Mindez nem készen ölünkbe hullott állapot, hanem lehetőség és feladat minden nemzedék számára. Ez annál inkább megvalósul, minél önzetlenebbül teszik hozzá a tagok azt az értéket, amivel ők rendelkeznek. Egy közösségnek vannak erősebb és gyengébb tagjai. De ez nem vezethet a másikat lenéző felsőbbrendűség tudathoz, amely kivetné a gyengéket, vagy az elegáns kívülállóságba vinné az önmagát kiválóbbnak tartót. Hanem a szolidaritás szellemét kell, hogy felkeltse, ahol kész vagyok felkarolni a másikat, ha én vagyok abban a helyzetben, mert lehet, hogy holnap én szorulok támaszra, és akkor én is bízhatok benne, hogy lesz, aki mellém áll. A lelkipásztoroknak pedig különösen is feladata, hogy ebben jó példával elöl járjanak. Ők Krisztusnak, a jó pásztornak, a küldetését végzik a közösségben. Ez nem azt jelenti, hogy a híveket birka módra akarjuk terelgetni kényünk-kedvünk szerint. Sőt, mi magunk is bíráljuk azt a fajta „birkaerkölcsöt”, amikor valaki anélkül követi a többséget, hogy elgondolkodna rajta, helyes-e az az irány vagy sem. De eszembe jut az is, amire egykori szemináriumi tanárunk, Tarjányi Zoltán atya, hívta fel a figyelmünket, hogy egy adott kultúrkörben jól bevált hasonlat mennyire félreérthető egy másikban. Palesztina félsivatagos vidékén a pásztor tudta, merre van az életet adó legelő és víz, követése a nyáj számára az életet jelentette. De egy saját élményemet is megemlíthetem, amikor a Kárpátokban láttam, ahogy egy meredek sziklás hegyoldalon a pásztor vezette a nyájat a biztos ösvényen. Ugyanígy kell vezetnie a lelkipásztornak a híveket Krisztushoz -, aki az Élet Kenyere, és az Élő Vizek Forrása - és az üdvösségre vivő úton, melyet Jézus szűk ösvényhez hasonlított.

Szintén az Egyháznak testvéri közösségként való értelmezéséből kiindulva érthető meg a szentek, köztük Szent Jakab apostol, tisztelete. Ez nem a többistenhit rejtett továbbélése, hanem megvallása egy a földi élet kereteit is meghaladó szolidaritásnak, ami éppúgy megnyilvánul a szentek közbenjárásában, mint az elhunytakért mondott imádságban. Mindkettőben kifejeződik a mennyei haza reménye, azé az örök boldogságé, amelyben majd együtt részesülünk, a Mennyei Atyának mindannyiunkat átölelő szeretetében. Még egyszer visszakanyarodva a lélekvándorlás témájához: mi nem abban bizakodunk, hogy egy következő életben valami szerencsés véletlen folytán összefutunk valamelyik elhunyt szerettünkkel, hanem abban a vigasztaló tudatban élünk, hogy ők Istennél vannak és az örök életben együtt leszünk velük.

Amit ezen a pár oldalon leírtam, az valóban csak egy rövid, és koránt sem teljes összegzés. Hiszen minden egyes bekezdésben érintett téma maga is megérne egy-egy fejezetet. Írásom indítéka az a késztetés volt, melyre Szent Péter apostol első levele int: „Legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek.”[5]

Szalai Attila szombathelyi egyházmegyés katolikus lelkipásztor, plébános

[1] Főként a prófétai könyvekben találhatjuk ezeket a részeket, például Izajás és Ozeás prófétáknál.

[2] Nem mellékes, hogy akit keresztre feszítettek, az olyan komoly idegsérüléseket szenvedett, hogyha le is vették volna élve, utána nem kezdett volna el járkálni, és a korabeli körülmények között meghalt volna vérmérgezésben. De az evangéliumok jól bemutatják azt is, hogy a precíz római hadigépezet gondoskodott is arról, hogy ilyen ne fordulhasson elő. Ezért a Jézussal együtt megfeszítettek lábszárát eltörték, az Ő oldalát pedig átszúrták lándzsával.

[3] „Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” Újszövetség, János Evangéliuma, 15. fejezet, 4. és 5. vers.

[4] Sziszifusz a görög mitológia alakja, akit az istenek arra ítéltek, hogy egy örökkévalóságon át egy hatalmas követ görgessen fel egy meredek hegyoldalon, ami a csúcs előtt mindig visszagurul.

[5] Újszövetség, Péter apostol 1. levele, 3. fejezet, 15. vers

További bejegyzések

Megindító elmúlás

Aranyban fürdeti a lenyugvó nap fénye a II. világháború lébényi áldozatainak diadalíves emlékoszlopát. Mintegy örökmécs, úgy virraszt az áldozatok emléke fölött. Körülötte a fehér, vörös és sárga krizantémok az őszirózsák pompás kékjével mennyei színkavalkádot alkotnak, s minden emlékezőnek az élet reménységét hirdetik a hervadó természet ölén. fehér – Ott állnak ők fehér ruhába öltözötten a Bárány trónusa előtt, kinek vérében tisztára mosták lelkük köntösét. vörös – Vérük omlása, éltük áldozata nem volt hiábavaló. Nevük vörösen izzik a Bárány Könyvében. sárga – Dicsőségük ragyog mint a napsugár, emlékük fénye soha ki nem alszik. kék –  A holtak mezején, a végtelenségbe ...

tovább

Történelmi séta Lébényben

Árpád-kori templomunk külső és belső megtekintése legalább 1 órát vesz igénybe. Hogyha engedi az ideérkező zarándokok, látogatók ideje, akkor érdemes felkerekedni, s Lébény belterületén egy kb. másfél órás történelmi sétát tenni a római időktől kezdve, a honfoglaláson, nemzetünk szabadságharcait és a nagy világégéseket megörökítő emlékművek mellett haladva, történelmünk felemelő eseményeire is emlékezhet a vándor, számos egyházi emléket érintve. 1. Szent Jakab templomAz épület átfogó felújítása a XIX. század 60-as, 70-es éveiben történt. Ekkor nyerte el mai megjelenési formáját. A bélletes kapu felett ez olvasható: „Íme újjászülettem, s az épség újra megadatott nékem.” Az északi mellékhajó belső ...

tovább

Avilai Nagy Szent Teréz

Teréz abban a történeti korszakban élt, amikor a spanyol királyság kultúrája fénykorában és hatalma csúcsán állt. A család ősei oroszlánként harcoltak a mórok ellen, és ismételten inkább felgyújtották a várukat, mintsem átadják az ellenség kezére. Teréz szintén harcra született. A mórok (spanyolul moros) észak-afrikai eredetű középkori népcsoport, akik az Ibériai-félsziget nagy részét a 8. századtól a 15. század végéig megszállás alatt tartották. Tulajdonképpen arabok és berberek voltak, akik a Gibraltári-szoroson keresztül érkeztek a félszigetre; a mór kifejezést Spanyolországban használták rájuk a keresztényektől való vallási és etnikai megkülönböztetés értelmében: vagyis minden iszlám vallású ...

tovább

Jó Jézus

Zavaró számomra, hogy a szeretet nevében, legnagyobb hangon nem hívő embertestvéreink, megzsarolják a keresztényeket. Feltétel nélküli szeretetről beszélnek. Azt sugallják, hogy a Gonosszal tárgyalóasztalnál kell kompromisszumot kötni. Közben meghamisítják a krisztusi szeretet fogalmát, mely nem szimpátián és vonzalmon, nem tárgyalásos megegyezésen múlik. Mintha a szeretet nevében mindent el kellene tűrnünk, vagy hallgatnunk kéne! Teszik ezt azok, akik összeollózzák az Evangéliumból azokat a részeket, melyeken keresztül csupán a „jó Jézus” alakja látszik és bontakozik ki! Vagy egyszerűen tudatlanok, nem ismerik az Evangéliumokat, Jézus életét és tanítását. Az isteni törvények nevében erélyesen, és követelő módon ...

tovább

Öt falu egy pap

A Mosonszentmiklósi Plébánia átvétele kapcsán ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem: Aggodalommal, némi szomorúsággal, de Istenben bízva szemlélem a folyamatokat, melyeknek papi hivatásom által része vagyok. Szent István apostoli királyunk korában tíz falunak volt egy temploma. Még pár évtized, s tíz falunak lesz egyetlen papja. Napjainkban egyre több egyházközséget kénytelen ellátni az idősödő és fogyatkozó papság. Egyházmegyénkben is „eljutottunk” oda, hogy sok lelkipásztornak öt egyházközség ellátásáról kell gondoskodnia. Egyre több irányból számítanak a szóródó figyelmünkre, melyből értelemszerűen kevesebb fog jutni egy-egy egyházközségnek, mert mi papok is csak véges lehetőségekkel rendelkezünk, s megvannak ...

tovább

Barátságban a halállal

Földi léte során naggyá nő a lélek a sorvadó testben, és új hazája után kiállt. Halálunk, evilági elmúlásunk rámutat arra, hogy létünk értelme nem az anyagi világban keresendő. Egy ismerősöm bíztatására fogtam e cikk megírásába. Véleménye szerint napjainkban a halál tabutéma. Szent Ferenc a halált testvérének, nővérének nevezi, én pedig a barátomnak mondanám. Hogy miért? Talán azért, mert megbarátkoztam a halál gondolatával. Ez persze nem egy egyszerű döntés eredménye, sokkal inkább egy hosszantartó kerülgetése, ízlelgetése és „megszenvedése” a témának, mely kétségtelenül érzékenyen érint minden embert. Elég, ha közeli hozzátartozóink halálára, vagy személyes elmúlásunkra gondolunk. Mivel az átlagnál ...

tovább

Vitakultúránk margójára

A létezését tudatosító ember hamar rádöbben arra, hogy egyedül van a világban. Ezen pillanatok két szélső példája születésünk és az elhalálozásunk. Szűk mezsgyék ezek, melyeken áthaladva új világra ébredünk. Zárt személyiségünkbe rejtett érző-vérző szívünk nem nyugszik bele ebbe a nem választott állapotába. Ablakot tárunk, kaput nyitunk, utakat, hidakat építünk, vagyis kommunikálunk. Egy életen át építünk és rombolunk. A sodró idő alakít, formál. Amennyiben átadjuk magunkat az Élet áramának, a változást nem csupán kívül, de bensőnkben is megtapasztaljuk. Holnap nem azok leszünk, akik ma vagyunk, mert az újabb és újabb ismeretek, melyeket magunkévá tettünk és a tapasztalatok, melyeket hagytunk, hogy a vesénkig ...

tovább

A zarándoklat találkozás

A hetvenes évek második felében kezdtem zarándokolni. Gyermek voltam még. Tíz-tizenkét éves. Otthon éreztem magam minden templomban, ahová ellátogattunk, a zarándok hívek tömegében. Ma is emlékszem az éjszakai szentségimádásokra, rózsafüzér ájtatosságokra. És a sok kedves emberre, akik – egy kicsit – bennem is látták „hitük folytatását”, lévén a leggyakrabban az idősebb korosztályhoz tartoztak. Sokan közülük, hiszem, ott vannak Fenn: mert elérték minden zarándoklat lényegét, Isten Örök Hajlékát. Fájós lábbal, fájós derékkal és ki tudja még mennyi kínnal keltek útra… A legtöbben közülük több-kevesebb rendszerességgel. Fogták a „búcsús-széket”, egy kis elemózsiát és mentek. Vonattal, autóbusszal, nem ...

tovább

Keresztény reménység és New Age

„Jönnek a barbárok!” Ferenc pápa: a migránsjelenség: az „idők jele”.  - Szent Ágoston történelemteológiája ( Az Isten városa): A Jó és a Rossz küzdelme a történelemben. -Világvég-jóslatok:millenarizmus régen és most: evilági messianizmus, modern utópiák (marxizmus - E. Bloch),. – A harmadik évezred világképe. (László Ervin: Kozmikus kapcsolatok). - Új korszak? (New Age).- Válasz a kihívásokra: „Jézus Krisztus, az élő víz hordozója” (Vatikáni dokumentum). Megrendítő történeti események a barbárok pusztítása, természeti katasztrófák (földrengés, pestis), újabban egy atomháború! fenyegetése, de egyáltalán  a modern tudomány hihetetlen gyors fejlődése is felveti a kérdést: ...

tovább

Zarándoklat keresztény lelkülettel

"Én ugyan nem római katolikus, de keresztény ember vagyok, lutheránusként éppen a legősibb hagyományokat őrző felekezet lelkésze. A zarándoklat nem egyszerű lelki wellness, hanem a lélek Lélektől támogatott útja. Az az út, amelyen nem a lélek békessége, nem az érzések vagy az élmények, hanem Jézus Krisztus vezet végig. Aki azt mondta magáról, hogy ő maga az Út... Szóval egy zarándoklat vagy elkötelezetten keresztény - és itt a felekezetiségnek másodlagos szerepe van, legalábbis a történelmi felekezetek viszonylatában -, vagy egyszerű kikapcsolódás, esetleg énközpontú meditáció. Sajnálom, hogy a világi divat begyűrűzik már ebbe is, ahogyan az ünnepeink - főként a karácsony, de akár a tisztítókúrává degradált böjt is - ...

tovább

Keresztény Camino

Főtisztelendő Gőgh Tibor plébános úr és Egyházközsége részére Szent Jakab Apostol Plébániatemplom, Lébény - Győri Egyházmegye Dicsértessék a Jézus Krisztus! Főtisztelendő Plébános Úr, Kedves Tibor! A napokban olvastam Egyházközséged közleményét, amelyben Te és a Plébánia Tanácsadói Testülete kijelentitek, hogy templomotok mindenki előtt nyitva áll, főképp július 25-én, névadó szentjének, Szent Jakab apostolnak ünnepén. Azonban az Egyházközség és Plébánosa nem szándékoznak, és nem is tudnak együttműködni olyan szabad gondolkozású kezdeményezésekkel, amelyek bár bizonyos szempontokból dicséretesek és tiszteletre méltóak, viszont félreértést okozhatnak annak a - ...

tovább

Közlemény

A magyarországi Szent Jakab zarándokutat (Budapest-Lébény), melyet a Szent Jakab Baráti Kör közhasznú egyesület (elnöke: Dukát Csilla, székhelye: 9155 Lébény, Fő u. 80., Postacím: 1191 Budapest, Simonyi Zsigmond u. 29., E-mail: info@szentjakabut.hu) hozott létre, a hivatalos oldalukon itt megfogalmazottak szerint, melyet e közlemény megjelenése után átfogalmaztak, de megtalálható az egyesület által kiadott Zarándok útikönyv 8-9. oldalán, Karizma címszó alatt, „semmilyen általános vallási, világnézeti elkötelezettség nem jellemzi.” Az út kiépítésének, valamint a szellemileg vezetett nyári zarándoklatoknak a célja, hogy „mindenki közelebb kerülhessen saját istenéhez, saját, belső oltárához. Nem mondjuk meg, hogy ez ...

tovább

Ajánlott oldalak:

Templom látogatás

Szent Jakab Látogatóközpont

H-9155 Lébény, Templom tér 2.
+36 20 251 4994
szentjakablatogato@gmail.com

Nyitvatartás:

Egész évben, hétfő kivételével, naponta 9.00-17.00 között.

Lelkipásztori ügyek

Szent Jakab Plébánia

H-9155 Lébény, Templom tér 2.
+36 96 360 094
info@szentjakabtemplom.hu

Gőgh Tibor plébános

+36 30 213 3522
goghtibor@gmail.com